Vonattal járok dolgozni. Az út oda 37 perc reggelente és ugyanannyi vissza is délután. Hogy ne teljen hasztalan az idő, könyveket olvasok, így egy nap nagyjából 70 oldal tűnik el bennem, rögzül az elmémben emlékké változtatva a sorokat.

De ma nem dolgozom, de hála Barbie és a Dreamtopiának 40 percre tévé elé szegezte a csajokat, így szabadon olvashattam és engedhettem képzeletem a fiú és Bárdur történetébe folyni.

A mondatokat, történeteket olvasva lassan bontakoznak ki jellemek, karakterek, sorsok, színek és vele együtt magam előtt látom a nagy sötét hegyet, a fiú életét. Azon kaptam magam, miközben olvastam, hogy emlékek szöknek elő. Emlékek az életemből. Emlékek az elmúlt évtizedekből, olyanok, amelyek eddig valahol mélyen laktak bennem és arra vártak, hogy attól a bizonyos sortól, mondattól, szavaktól előjöhessenek. Várták ezt a pillanatot, hogy kinyissák azt a bizonyos ajtót, ami eddig nem engedelmeskedett semminek és senkinek.

Igazságok, amik mindannyiunkban benne vannak kimondatlanul. Olyanok, amiket nem tudunk szép szavakkal megfogalmazni, de érezzük és Hemingway óta tudjuk, hogy érezni sokkal nagyobb bizonyosság, mint az egyszerű hétköznapi tapasztalat.

Vágyak, amik az életünk során behálózzák a mindennapjainkat. Elérni valamit az életünkben, nyelveket tanulni, világot látni, könyveket olvasni, nyomot hagyni magunk után a végtelenbe, csak úgy, mint a fiú ebben a lassan kibontakozó mesében. Közben pedig úgy tolja arcunkba ez az elképzelt világ az elmúlás tudatát, mint a boltban a pénztáros a fizetés után a blokkot. Tessék! Viszontlátásra! Köszönjük a vásárlást!

„Míg az emberek élnek, ott vannak a percek, a csókok, a kacaj, az ölelés, a becéző szavak, a boldogság és a bánat; minden élet egy-egy világegyetem, ami aztán magába omlik, és nem marad utána más, csak néhány tárgy, aminek hirtelen támadt vonzereje a tulajdonos halálából fakad; és hirtelen fontossá válnak a tárgyak, néha valóságos ereklyévé, mintha az elveszett élet valami apró töredéke beleköltözött volna egy kávéscsészébe, fűrészbe, hajkefébe, sálba.”